Papp István
Az 1951-es évjárat szülöttje vagyok. Tokaj-hegyalja, a
Zemplén és a Takta-köz varázslatos természeti környezete mélyen megérintette
gyermek és ifjúkorom gondolati és érzelmi világát. Apám Papp János
példaállítása és okítása már gyermekként kijelölte életpályámat.
1973-ban mezőgazdasági üzemmérnöki diplomát kaptam a remélt vadgazdálkodási helyett, mivel a beígért szakosítás pár évet csúszott a hódmezővásárhelyi tanintézetben. Nagy örömre azoban megengedték, hogy szakdolgozatomat az "A fácán félvad és intenzív tenyésztése" témakörből írjam.
1975-ben a katonai (24 hónap) sorkatonai szolgálatot követően vadőri hivatást vállaltam a tokaji székhelyű Taktaközi Nimród Vt-nél.
1976 és 1978 között felsőfokú vadgazda képzés hallgatója voltam Sopronban. Szakdolgozatom témája "BAZ Megye őzgazdálkodásának vizsgálata és értékelése" volt. Közben 1977-ben a Szamos-menti állami tangazdaság újonnan kialakított üzemi vadászterületén fővadászi, később ágazatvezetői feladatokat láttam el, az állami gazdaság 1992-es megszűnéséig. Az állami gazdaság jelentős hatást gyakorolt a térség vadásztársaságai vadgazdálkodására. Indítványoztam és megszervezetem a Felső-Tiszavidéki Vadgazdák Szövetségének megalapítását. Ezt követően vállalkozóként maradtam a vadgazdálkodás, ezen belül a vadtenyésztés és vadászati turizmus szakterületén.
Életutam során szinte minden magyarországi vadfaj gazdálkodásával, tenyésztésével és vadásztatásával volt szerencsém foglalkozni. Legközelebb hozzám a madaraink közül a fogoly, míg nagyvadaink közül az őz áll.
2014-ben történt nyugdíjba vonulásomat követően élettapasztalataimat mérlegre téve gondolatokat fogalmaztam meg meghatározóan az őzgazdálkodás aktuális helyzetéről és problematikájáról a Nimród Vadászújságban és a Magyar Vadászlapban.
Barátaimmal történő több, mint egy évtizedes együttgondolkodás hatására kezdeményeztem, hogy szervezett formában képviseljük a magyar őzgazdálkodás eredményes folytatásáért való törekvéseinket.