A magyar őzért szakmai műhely

Elkerülhetetlen az őzgazdálkodásunk reformja!

Gondolatok az őzgazdálkodás jövőbeni feladatairól és lehetőségeiről                                   

 Nagy lehetőség nyílt meg a vadgazdálkodók előtt az új, 20 évre tervezhető vadgazdálkodási ciklus által. Megadatott a tiszta lappal történő újrakezdés,a hiteles szakmai alapokra és az adott területre vonatkozó konkrét és távlatos vadgazdálkodási program kidolgozásának és megvalósításának a lehetősége. A húsz éves távlat esélyt biztosít a veszélyeztetett apróvad állományunk és a vele szoros sorsközösséget alkotó őz állományunk „kórtanának” elemzésére, a hiteles diagnózis felállítására és ennek alapján az „egészséges állapot” visszaállítását lehetővé tevő terápia meghatározására.

„A magyar őzért szakmai műhely” egyre szélesebb körű támogatottságát tapasztalva, önként vállalt küldetéshez híven, az alábbi ajánlásokkal igyekszik ezt a folyamatot elindítani, illetve bátorítani..                                                                                                                                                                                                                    

1. Az őzállomány jövőbeni kezelése csakis az adott terület adottságainak és az ott élő vadállomány minőségi és létszámadatainak tényleges ismeretének birtokában lehet sikeres. Napjainkban is vannak szakszerűen kezelt őzes területek hazánkban, és nem csupán az Alföldön. Eredményeik bizonyítják, hogy lehet ezt jól csinálni. De tagadhatatlan tény, hogy sok és – egyre több helyen–, nem képesek a számtalan veszélyeztető tényezővel, köztük saját, pillanatnyi érdekeikkel szemben megvédeni őzeiket. A rövid távú gondolkodás hatásaként lehetőségeik rohamosan csökkennek, csupán a statisztikai jelentéseik jelenítik meg az egykori dicső múltat. Elsődlegesen, számukra adatott meg most a megújulás, az újrakezdés lehetősége.

Az alap az újrakezdés sorsdöntő mozzanata a valósághű és annak részeként az ivari és korcsoportonkénti összetétel korrekt meghatározása. El kell felejteni az előző évek különböző jelentéseiben szereplő, más és más megfontolásból manipulált adatokat!  Gazdálkodásunk megtervezéséhez a kiinduló pontot nem önmagában a törzsállomány mennyisége, hanem az évenként felnevelt hasznos szaporulat, az egy éves kort megélt őzgidáink száma adja. Ebből adódóan elengedhetetlen feladat a kora tavaszi állományunkban meghatározni az egy sutára eső őzgidák arányszámát, és ebből a hasznos szaporulat mértékét. Az egy sutára vetített egy gida alatti érték önmagában határozza meg a suták és a gidák védelmének megkülönböztetett jelentőségét, valamint jelzi a szaporulatvédelem gyakorlatában jelentkező hiányosságok mértékét. Az új kihívások – a sakál- és vaddisznó invázió, az egyre gyorsabb, nagy munkaszélességű munkagépek, stb. – a vadgazdától arányosan megnövelt és korszerűsített vadvédelmi gyakorlatot követelnek meg.

A felnevelt gidák mennyiségéhez igazítottan szabályozhatjuk állományunkat, annak függvényében, hogy gyarapítani, szinten tartani, netán csökkenteni kívánjuk az állományunkat.

2. Miután reálisan látjuk a területünkön meglévő őzek létszámát és annak összetételét, fel kell mérnünk a terület élőhelyi viszonyait, azt, hogy milyen életminőséget biztosít az őzeink számára. Ez a feltételrendszer két összetevős. Az egyiket a meglévő természeti környezet adta lehetőségek adják, a másik a hozzáadott érték, tehát mindaz, amit vadgazdaként, földtulajdonosként vagy kezelőként, kiváltképp vadászként hozzá tudunk adni. Ezen a ponton lép be az eredményes gazdálkodás jövőbeni garanciájaként a földtulajdonosokkal történő érdek- és szándékegyezség megteremtésének feladata. A jövő vadgazdálkodása elválaszthatatlan a földtulajdonosok érdekeit megjelenítő és azt érvényesítő akaratától. Létfontosságú tehát az élő jószomszédi és partneri viszony! Ennek kialakítása és tartós fenntartása bonyolult és fáradtságos feladat. Nincs és nem is lesz soha egységes és biztos recept. Magától értetődő, hogy a vadászó földtulajdonosokkal kell kezdeni ezt a munkát, hisz a velük kötött egyezség, illetve az ő vadgazdálkodási szerepvállalásuk jó példaként szolgálhat az együttműködők körének folyamatos szélesítése szempontjából.

               3. Az együttműködés lehetséges témáit, illetve területeit is, természetesen, az adott vadgazdálkodási egység sajátosságai határozzák meg. De néhány feladat egészen biztos, hogy mindenütt aktuális, sőt égetően fontos. Úgy mint:    

                 - Az élőhelyek védelme, az élőhelyi viszonyok javítása,                                                                                                                                                                                                                                   

                 -A vadászterületen fenntartható elvárt és elviselhető vadlétszám egyezségen alapuló meghatározása, különös tekintettel a vadkármegelőzésre,     
                   illetve a vadkár elviselhető értéken belüli tartására,

                 -A földtulajdonosok vadásszá válásának, valamint a vadgazdálkodás hozamaiból való részesedési formáinak meghatározása, szabályozása,

                 -A vadállomány nyugalmának biztosítására, a stressz hatások (erdei legeltetés, indokolatlan gépi és személyi zaklatás stb.) kivédése, a reális
                  feladatvállalások egyeztetése.

                                                  Az őzállomány szabályzása és hasznosítása terén elsődleges feladat a CÉL megfogalmazása.

 Lehet a kitűzött cél az őzállomány szinten tartása mellett a minőség javítása, az árbevétel ezáltali növelése.  Választhatjuk azt is, hogy a korábbi minőség szavatolásával a létszámot a lehetséges felső határig növelve gyarapítjuk hozamainkat. De lehet tervezni ezen irányultságok különböző ötvözeteit is. A helyes módozat megválasztását az adott terület adottsága az azon élő őzek minősége és mennyisége valamint a gazdálkodó által az óvásra, a gondozásra, a vad élet minőségének javítására fordítandó áldozat vállalás, azaz a befektetés készsége és mértéke határozhatja meg.

Egy dolgot nem tehetünk meg az őzzel.  Azt, amit napjainkban számtalan példával igazoltan megtapasztaltunk, hogy az apróvad csökkenésével az
               „őzek hátára pakoljuk” a saját szenvedélyünk megélésének valamennyi költségterhét. Az őz nem képes, mint ahogy a fogoly, a fácán vagy a nyúl sem
                tudta elviselni a szükségszerű gondoskodás, óvás és gondozás hiányához társított túlhasznosítást.

A napjainkra kialakult helyzetben a vadgazdálkodók jelentős hányada már saját erőből, még a jó szándék megléte esetén sem tudja garantálni az
               őzállomány és egyben az apróvad sorsának jobbra fordítását. Vannak feladatok, melyek sikere központi segítségnyújtást igényel. Ebből adódóan,
               indítványozzuk a központi források pályázati rendszerének életre hívását, az apróvad csökkenésének gátat vetni képes, egyben az az őzállomány
               életminőségének javítását is szolgáló célok elérése érdekében.

Átgondolásra és a lehetőségek szerinti mielőbbi megvalósításra javasoljuk a szakhatóságoknak és érdekképviseleti szerveinknek az alábbiakat:

-A „zöldítő program” jelenleg formális gyakorlatának megújítását, az élőhely hatékony javítását távlatosan lehetővé tevő, ezáltal a célkitűzéseinek
                 a gyakorlatban is megfelelni képes – a számonkérés eszközével garantált – támogatási rendszerét.

                -A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan és a gazdaságosan nem művelhető földterületek, zárványok, zöldmezős beruházásként, komplex módon
               történő vadgazdálkodási hasznosításba állítását. A vadállomány életminőségét jelentősen javítani képes vadbúvók, remizek, pagonyok telepítését
               támogató pályázat kiírását. A beruházás komplexitása tartalmazza az adott fásításon belüli, vadgazdálkodási berendezések- etetők, itatók és a
               szaporulatvédelmet szolgáló csapdarendszerek megépítésének és üzemeltetésének a kötelezettségét is.

Kérjük továbbá, az Uniós korlátozási törekvésekkel szembeni határozott képviseletet, az ez idáig eredménnyel alkalmazott csapdázási módozatok
               további használhatósága érdekében.

              „A magyar őzért szakmai műhely” tagjai várnak minden az őzért tenni akaró, a közös munkánkat tapasztalataikkal és építő gondolataikkal támogatni
              kívánó vadásztársat. Szívesen és önzetlenül fogadunk minden, az őzgazdálkodás szakmai és gyakorlati kérdéseivel hozzánk forduló megkeresést.

 

A magyar őzért szakmai műhely nevében 

 Papp István